Egy korábbi posztban már boncolgattuk a kérdéskört, hogy a férfi és női nem miként változott a történelem folyamán, és hogyan, miben hasonlítanak egymásra. Akkor nem fejtettem ki a szexuális, nemi identitáshoz tartozó jellemvonásokat, kategóriákat, és azok társadalmi megítélését - a szöveg fogyaszthatóbb jellege véget; - pedig ezen tendenciák alakulása tökéletes lenyomatot festhetnek az adott korról.
Említettük a napjainkat jellemző uniszexizálódást, ami valahol annak hatására (is) jön létre, hogy a mindennapi életben a férfi és a nő közel azonos elvárásokkal találkozik. Jellemében, munkahelyén, a közéletben, a társadalmi porondon nem 'lóghat ki', csak a külsejében jelképezheti a saját nemének erős vonásait, jelképeit. Az érvényesülés módszerei megkövetelik a hozzáállás hasonlóságát több szinten is.
Miként hat - hatott régen - mindez a szexuális identitásra és annak elfogadására? Ezt próbálom megvizsgálni gyorsan, összefoglaló jelleggel, de - lehetőleg - mélyre tekintve. A homo és heteroszexuális lakosság genetikai megoszlása - kutatások szerint - minden korban egyenlő. Ennek hitelességéről nem vagyok tökéletesen meggyőződve, - a mérhetőségét tekintve, a logikával egyet értek; - mégis, ha ezen a nyomvonalon haladunk tovább, feltételezhetjük, hogy a társadalmi normák nagyban befolyásolják az eloszlást. Tehát a homoszexuálisok, heteroszexuálisok és biszexuálisok (esetleg aszexuálisok) egész társadalomra vetített aránya mindig a kor elvárásainak és 'megengedésének' alapján változik. - Vagy szélsőségesen leegyszerűsítve. - Talán nem is igazán változik, csak többször kerül említésre maga a lehetőség, a kapcsolódó életvitel, jellemzők. Erre pontos választ nem lehet adni. Valószínűsíthető, hogy a tisztán homo és heteroszexuálisok aránya közelítőleg megegyezhet koroktól függetlenül*. A többi már az örök talányok kategóriájába esik. Mennyire van benne a társadalom tagjainak többségében a nyitottság a biszexualitásra? Vagy nincs benne egyáltalán, és egy társadalmi osztály, kaszt vagy helyzet kényszerének hatása? Talán mindkettő. Egyes indián törzseknél és természeti népeknél a biszexualitás alapvető, mely később heteroszexualitásként él tovább egy életkortól. Ez szinte kizárólag kisebb törzseknél, csoportoknál fordul elő. Társadalmi szerveződésben, nagyobb, strukturáltabb emberi rendszerekben nagyon ritka. Úgy tűnik, a férfiak és nők szeparált szerepre nevelése nem engedi meg az ilyen - később nehezen kontrollálható - 'kilengést'. És ha tovább megyünk az ókor szervezett társadalmai felé, - néha markáns eltérésekkel, de - hasonló szerepekre nevelő szerveződést tapasztalhatunk. Az ókor, antik, híressé vált kultúrái között valóban létezett egy bizonyos homo/ biszexuális vonal. Főként a mediterrán térségben, és a hasonló, folytatólagos klímaövezetekben. Athén, a 'demokrácia' fellegvára, ebben is megengedő volt sok tekintetben. Már többször említettem, hogy a férfiember értéke erő, szépség és belső jellemzők - valamint tudás - alapján több volt, elismertebb mint a nőé. A veszélyesebb élet adta lehetőségek záloga volt a férfi, aki vagy elbukott, vagy nagyra tört. Ettől függetlenül a 'megengedett' és 'megbecsült' homo/ biszexualitás ott sem volt bárkinek, bárhogyan elérhető. A rabszolgatartás 'áldásos' hatása miatt, a tisztán kielégülésre szánt szexpartner megszerzésének folyamata nem volt társadalmi szintű tevékenység. A szabad polgárok egymás közti udvarlása ennek hatására - akár - kifinomultabb is lehetett. Így már érthető, hogy a célirányos, érdekből történő kéjelgés (szabadon születettek között) miért volt bűn. És ez a tiltás fokozott érvénnyel bírt a férfiak közötti szexuális kapcsolatokra. Ugyanis az kizárólag magasztosabb lehetett. Jellemzően elismert férfiak fogadtak maguk mellé fiatal, elkötelezetten tanulni vágyó fiatal fiúkat; illetve a legbátrabb harcosok különítménye épült fel erős, bátor, egymást 'szerető' férfiakból. Ennek megvalósulása, folyamatos fenntartása megkérdőjelezhető, de mint utópikus elképzelés, egyértelműen él az ógörög kultúrában. Így a férfiak közötti szexualitás erősen kulturális, művészi vonalak mentén valósult meg. Nem jellemezte feltétlenül a köznép életvitelét. Valamint városállamonként szintén változott; hiszen máshol - például Spártában - közel sem volt ekkora elfogadottsága és kultusza. Később, Róma virágkorában, a görögök meghódítása, majd kultúrájuk és szokásiak importálása után olyan fényűző és nagyvilági birodalom jött létre, ahol már szinte mindent szabadott az arra 'érdemeseknek'. A szexualitás eszközként is működhetett mások megvásárlására, lekötelezésére. A 'hatalom' a hatalmasokkal együtt nagy volt és kiszámíthatatlan. Mint egy óriási szereposztó dívány, ami mindkét nemnek hasonló esélyeket és veszélyeket kínál. Ebből következik, hogy az igazán híres, régi családból származó, büszke, megbecsült emberek nem élhettek - legálisan - ilyen eszközökkel. A középosztály ambiciózus, - de nem nemes jellemű - tagjainak viszont jól jött a felkapaszkodás virtuális lépcsőfokainak kiépítéséhez. A nép nem nézte jó szemmel a nemi korlátok durva áthágását, viszont a homoszexualitás nyílt elítélése veszélyes volt a felsőbb közéleti körökben (ahogyan ma is). Iulius Ceasar imádta a nőket, több feleséget, női szeretőt elfogyasztott, mégis - úgy hírlik - volt egy görög fiatal férfi szeretője is. Augustus pedig - heteroszexuális életvitele ellenére - gyakran mutatkozott homoszexuális férfiakkal, csupán a befolyásos kapcsolatrendszer fenntartása érdekében. Néró császár - extrém pornófilmeket is erősen túlszárnyaló, - 'antik-fetisizta együttlétei' pedig semmilyen nemi vagy szexuális korlátot nem ismertek. Igaz, rabszolgák és felszabadítottak, - tehát alárendelt 'elemek' - felhasználásával történtek az események. Az említett ókori példákban - eltekintve az utópisztikus szerelmi hadseregtől - mindig aszimmetrikus kontextusban jelenik meg a nem heteroszexuális viszony. Bizonyára éltek egyenrangú emberek homoszexuális, élettársi kapcsolatban, mégis majd minden írásos említés valamelyik fél behódolásáról, kihasználásáról, esetleg eszközként való felhasználásáról regél. Valószínű az egyenlő rangú, korú homoszexuálisok párkapcsolata nem volt elfogadott vagy említésre méltó. A férfiasság meghatározása alapvetően nem a szexuális identitás, inkább a bátorság, vezetői képesség, nemes lélek és ékesszólás mentén fogalmazódott meg; de azért a tiszta - mai értelemben vett - homoszexualitás se volt tökéletesen elfogadott. Ez a szabad világ hamar bekorlátozódott - vagy soha nem is létezett - mind a középkori keresztény, mind az iszlám, de a korbeli Észak-Európát jellemző törzsi, nomád kultúrában. A keresztény urak lovászai, inasai, vagy más kultúrák szolgái, hadifoglyai felhasználhatók voltak minden létező célra, de a társadalom írásos emlékei és az akkori közélet csak pletyka szinten foglakozott a kérdéssel; hiszen a vallás és a normák tiltották, szinte nem is 'ismerték', nem vettek róla tudomást.
A posztmodern korunk alapvetően nyitott, elfogadja a homoszexualitást. Inkább a homoszexualitást kísérő életmód jellegzetességei osztják meg a közvéleményt; de ez gyakran nem a másság ellen vagy mellett érzett indulatok, hanem a politikai vonulatok irányából indukálódik. Míg - az ókorban - a teljesen homoszexuális életet élő párokat 'furcsállották', addig ma pont az ilyen élettársi vagy házas párok jelképezik a homoszexualitást, és inkább a biszexuális életet élők értelmezhetők nehezen. Úgy mondjuk, ők azok akik egyszerre mindkét nemre nyitottak. Azonban ezt igazán csak a nők esetében fogadjuk el. Egy nő lehet szexuálisan nyitott mindkét nemre élete végéig. Ugyan ilyen esetben egy férfi viszont sokak szemében homoszexuális, csak a társadalmi elfogadottság kedvéért rendelkezik családdal, heteroszexuálisnak tűnő életvitellel. A nőiességet hozzá kapcsoljuk a férfi bi és homoszexualitáshoz (Illetve a férfiasságot a női homoszexuális - leszbikus - egyénekhez). Arról nincs kutatási anyagom, hogy a bi és homoszexualitás miként változik férfiaknál és nőknél, és a biszexualitás mennyire út a homoszexualitás felé. Illetve mi befolyásolja a nőies-férfias külsőt, és mennyiben változnak a hormonok, vagy csak a preferencia, a célközönség változik, és ennek hatása az esetleges 'átalakulás'. És persze kérdés, hogy a múlt férfiasnak tartott, - de biszexuális - nagyjai mai szemmel milyennek tűnnének.
-CsehyDénes-
* Kérdéses hogy önmagában a genetika mennyire felelős, esetleg hormonok hatása, együtt állása, és persze a szocializáció, ha ilyen vagy olyan genetikai csoportra hat.