Hobbi és a sport státuszképző, újratöltő ereje megkérdőjelezhetetlen. Az aktív rekreáció, - vagyis a szabadidő - a 'munka'* világának a 'feltöltő' fázisa. Jelentősége sokkal nagyobb, mint gondolnánk.
Miért kell a hobbi és a mozgás? Mi történik ha van és mi ha nincs? Mennyit érdemes 'befektetni' és milyen tevékenységbe?
Természetesen a fenti sorok kérdéseire mindenkinek magának kell megtalálni a pontos választ. Azonban azt érdemes szem előtt tartani, hogy aki csak a munkába fektet energiát, az könnyű szerrel pont a munka miatt fog csalódni, kiégni, elveszíteni a frissességét, flexibilitását és az érdeklődését. Korábban már említettük, hogy egy egészséges személyiség - manapság - több identitás típusból rakja össze, határozza meg magát. Ha az embert és igényeit egy kerek egészként szemléljük, akkor biztos, hogy szüksége van kreatív (vagy gyors, esetleg extrém) és monoton tevékenységre egyaránt. Egymást katalizálva, feltöltőként vagy pont leeresztőként. Bár a kreatív, vagy magas koncentrációt igénylő tevékenység önmagában is megfér a monoton mellett és fordítva. Gondoljunk csak bele, mennyi szép látványt nyújthat, és mennyi ötletet generálhat egy hosszú, monoton futás, ahol szinte nem is emlékszünk később a mozgás és az út részleteire. Egy ilyen aktivitás jó előkészítője lehet - például - a következő, alkotó típusú tevékenységnek. Más esetben pedig egy extrém, nagy sebességű, több ponton veszélyes, gyors döntéseket kikényszerítő, magas figyelmi és izgalmi állapotot követelő erdei kerékpározás, motorozás, harctéri küzdelem stb. kapcsol ki minket pont a teljes figyelem 'kisajátítása' révén. Nagy valószínűséggel nem generál eget rengető gondolatokat, inkább 'kitisztítja' az elmét, és mint erős, élő élmény marad meg.
Hasonló tevékenységek, mégis mást fejlesztenek, mást nyújtanak. Kikapcsolódásként viszont a két alap halmaz egy nagy halmazban fuzionálhat harmonikusan módon. Kapcsolódhat akár egy sportághoz, vagy a különböző élménytípusokhoz is. Úgy gondolom, hogy egy egyénnek - a munkán kívül, de azt kiegészítve - kell egy olyan tevékenység, ami - egyrészt - teljesen kikapcsolja; egy olyan, ami integrálja; egy kreatív, alkotó vonal; testedzés és valamilyen identitás képző, vágy megvalósító is. Ez persze igen sok hobbi egyben. 'Össze szervezni' mindezt csak úgy lehet, ha 2-3 tevékenységből kihozható. Ha például a sport vágymegvalósítás is, mert készülünk egy maratoni futótávra; a hétvégi siklóernyőben megtaláljuk önmagunk nyugalmát és az extrém kihívásokhoz kapcsolódó koncentrációt, vagányságot; és persze tanulhatunk mindemellett egy különleges idegen nyelvet is, ami számunkra fontos. A művészetekről nem is beszélve, melyek olyan agyi területeket képesek aktiválni, amit más nem. Az élvezetes, állandó fejlődés és képzettágítás kulcsa a mozgalmas, pihentető és kreatív tevékenységek megfelelő összhangba állításával érhető el. Biztos vagyok benne, hogy van olyan hivatás, ami képes ennek akár 99%-át is egymagában megadni. Talán ez a százalékos együttható választja el a 'munkát' a 'szakmától', hivatástól.
Nyitott kapukat döngetek a fenti sorokkal, - mégis - sokunknak álom az idő ilyen szintű 'megkaparintása', kihasználása. Szinte érezzük is, hogy mire lenne szükségünk ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, teljes emberek lehessünk. Legtöbbünk el is képzeli magát a tökéletesen eltöltött, építő jellegű napok birtokosaként. A kiegyensúlyozottsághoz és nyugodtsághoz vezető út nagy valószínűséggel ilyen 'teljesség érzésekből' épül fel. A 'tökéletes napok' hasznos sokasága, ami végül az elégedett - talán boldog - életérzéshez vezet.
A szerepek szempontjából akkor tudunk egészséges személyiséget fenntartani, ha van olyan 'profilunk' is, ami a a státuszát tekintve nem olyan besorolású mint a többi. Konkrét példával illusztrálva: Ha egy személy igazi problémamegoldó a munkahelyén; rekordokat fut, kiváló teniszező; elismert, hobbi zenekar vezető frontember és az 5. diplomáján dolgozik; akkor - bár távolról irigylésre méltó - felmerül a kérdés, hogy valóban mindenben ilyen jó, vagy kizárólag olyan dolgokat választ, amiben kiélheti a maximalizmusát? Ha valóban tökéletes, akkor érdemes a nemzetbiztonsági szolgálatoknál kamatoztatnia a tehetségét. Ha azonban egy versengő attitűdből következő maximalista hozzáállás okozza a kizárólag sikeresen üzemeltethető tevékenységek kiválasztását, akkor - bár a kérdéses személyt talán igen - a közelében élőket biztosan nem irigyeljük. Természetesen a példa erősen sarkított, de jól mutatja, hogy a komfortzónánkat a státusz, a szerep oldaláról is tágítanunk kell. Nem lehetünk mindig profik, legyünk kezdők is. Ne legyünk mindig a legjobbak és elsők. És éppen ellenkezőleg is igaz. Nem bújhatunk mindig a 'Nem tudom, majd más megoldja' gondolatiság mögé. Nem lehetünk mindig 'bénák' és kényelmesek. A hobbi, azért is jó 'terep', mert az a játék helye - térben és időben. - A játéktér, ahol kipróbálhatunk dolgokat. Úgy léphetünk ki a komfortzónánkból, hogy közben nem kell feladni a státuszunk komoly oldalának alappilléreit (mint például egy munkahelyváltás esetén). Lehetünk 'gyerekek', újak, kezdők... mások. Mások mint szoktunk. A más nézőpontból való megfigyelés, újra értelmezés pedig növelheti az empátiás képességeket is, aminek nagy hasznát vehetjük a kapcsolati tőke kiépítésében, - magyarul - az ismerkedés, barátkozás folyamataiban.
Mindezen fogalmak - jó esetben - szerepelnek, megjelennek a munkakörünk által nyújtott tevékenységekben is. A különbség talán abban rejlik, hogy a hobbi, és a sport, - bár rendszerint nagyon fontosak, és a gondolatok nagy részét kitöltik - nem kötelező címkével integrálódnak. Nem 'kell' hogy fontos legyen, így nem is 'munka-szerűen' fárasztó. Máshogy kezeljük, mást gondolunk róla. Ettől (is) tölt, regenerál. És így kapcsolódik, kanyarodik vissza a munkához, és a munkához szükséges energiákhoz, képességekhez és a munka szubjektivizációjához.
-CsehyDénes-
*A munka szubjektivizációjával egy külön bejegyzés foglalkozik; de - címszavakban - egy olyan, - főként a multis cégek alkalmazottaira jellemző - folyamatról van szó, amiben a dolgozó majd minden képességét, erejét és kulturális tartalékát a munkában kamatoztatja, ezzel (is) elmosva a szabadidő és a munka valaha éles határait.