A Facebook, Twitter, Insta stb. együttes hatása jól ismert. Gyakran csak részlegesen megfogalmazott ugyan, de egyértelműen mai, (poszt)modern, kortárs és persze negatív. A működését már részleteztük egy korábbi cikkünkben. Valami más, valami új... máshogy motorizált. Mindenki egy időben, egy térben van jelen (lehet jelen). Nem köthetjük ismerőseinket, barátainkat, 'őket' a helyhez, a tevékenységhez. Nincs már 'srác az edzésről', 'manus a suliból', 'csajszi a környékről'... vagyis van, de nem feltétlenül az 'elsődleges helye a találkozásnak' válik azzá a címkévé amit visel. És nem 'ő' az egyetlen, akinél a címke elcsúszott. A legtöbben a megismerés közege után becsúsznak a feketelyuk 'esemény horizont' szegmensébe, ahol aztán - ahogyan említettük - a tér és idő merőleges vonalai elkezdenek közelíteni egymáshoz. Egyik se számít, egyik se különít el úgy, mint más kommunikációban. Talán pont ettől annyira új és 'más'. Ennek káros hatásairól sokat olvashatunk. Az addiktív jellege következtében egy érzékeny és kellően lusta fiatal (vagy bárki) - súlyosabb stádiumban - minden élményét áthelyezheti a virtuális környezetbe. Ezzel elveszítve a barátait, kapcsolatait... és a pillanat élményét. Ebből a helyzetből gyakorlatilag lehetetlen kimozdítani, ha már minden visszaigazolást és 'érzést', élményt az online felületen keres. Az egymás mellett ülő, de telefont babráló ’baráti’ társaságokról pedig már nem is beszélve.
Ami számomra kérdés, hogy mindezen változások együttese - melyek felforgatták (felforgatták?) a kommunikációt - milyen szintjeit és hogyan változtatták meg az egyén személyes - és személytelen - kapcsolatainak.
Több vágy is hajtja észrevétlenül és párhuzamosan az online felületek gyakori látogatásának igényét. Az ember alapvetően szeret megismerni másokat. Szeret ismeretségbe kerülni, jóban lenni érdekes (érdekesnek tűnő) emberekkel. Másrészről az állandó impulzus szintén igény, a fontosság - vagy éppen csak láthatóság - megélése. Mindkettő megjelenik együtt is, és akár a kommunikáció, akár az ''online metakommunikáció'' estében is, ahol csak tetszést... figyelmet nyilvánítunk, nyilvánítanak mások nekünk. Mindezen jelenségeket, eseményeket szívesen vesszük a való világban is, csak ott hamarabb találkozunk a negatív kísérő mozdulatokkal is. Ettől is vagyunk zárkózottabbak, nehézkesebbek személyközi ismerkedésben.
A valóságos kapcsolatok oldaláról pedig el vagyunk látva a megfelelő számú ismerőssel. Munkahely, hobbi, sport, család és barátok.... na és persze a szórakozás. Több elem is tartogat közülük lehetőséget új 'tagok' megismerésére. Elvoltunk úgy is..... miért kell mégis ez az új, ami nem is olyan jó és műanyag? Azért, mert ez instant, helyváltoztatás nélkül működik, és azon a felületen létezik, amin dolgozunk a legtöbben (vagy mindig elérhető helyen van). Nem igényel külön erőforrást (ahogyan nem is ad). Sokat, - de legalábbis - többet írunk, mint sok évvel ezelőtt. Van, akit írás révén ismerünk jobban, úgy kommunikálunk vele könnyebben. Régen is kommunikálhattunk írásban, a levelezés létezett, működött, csak nem olyan könnyen. Adott most a felület, adott az igény, a vágy, a lehetőség. Mindent átvesz az új világ, az új módszer? Véleményem szerint nem. Ugyanis - a tézisem alapján- nincs szükségünk több ismerősre, csak a lehetőségek egyik válfaja nyert hatalmas teret az életünkben. Az 'ismerős' szó önmagában az alap kategóriáknak, halmazoknak - mint családtag, rokon, jó barát, kolléga, sporttárs stb. - csak az 'ismerős' (nem mélyen csatlakozó) halmazba eső elemeit fedi le. Ez rugalmasan tágítható, mélyíthető, lazítható, de soha nem pótolja a való világ érzelmi rendszerének olyan alappilléreit, mint a családtag és a barát. Viszont enyhíti az impulzus hiányát részlegesen, de állandóan. Nem ad több 'valós' ismerőst, nem leszünk képesek több személyt kezelni, mint amennyit azelőtt. Nem is lesz több igényünk, ha a maximális baráti és egyéb aktív kapcsolati számot közelítőleg elértük a való világban. Az időt rabolja el tőlünk sajnos, miközben azt az impulzust, 'odafigyelést' pótolja; azt a hiányt, amit esetenként nem kapunk meg a valóságban.
Az idő oldalán vesz el tőlünk, - és ezáltal a lehetőségek talaján - ha a kapcsolataink egyébként teljesek és rendezettek; de támogathatja is a baráti szálak fenntartását, ha jól kezeljük.
-CsehyDenes-
foto forrás: https://twitter.com/storyinpicture/status/681270012682711040