- A nárcisztikus és a pszichopata - Bár sokakban összemosódik a két fogalom, és szinte már szinonímaként használják egyesek, a kettő nagyon is különbözik. A nárcisztikus személyiségzavar jellemzője, hogy a sérült egyén mindig magát figyeli, magát védi, és terelgeti a figyelem középpontja felé. Ahhoz, hogy az énképét sikeresen védje, és 'menő' státuszba állítsa, figyelnie kell a környező személyeket és azok reakcióit. 'Kedvelnek engem?' 'Kik kedvelnek? Ki nem kedvel?' 'Kit kedvelnek inkább?' - kérdezi a nárcisztikus radar folyamatosan és automatikusan. Mindeközben nagyon jó megfigyelő, és manipulátor válhat belőle, - önkéntelenül - amit akár ki is használhat. Főleg ha kifinomult a stílusa, megnyerő a külseje és az intelligencia is támogatja az énkép védelmi folyamatait. Szerencsés esetben remek emberismerő, aki tudja mikor, hol és hogyan kell 'jól' viselkedni. Jó társaság, jó előadó, csak furcsán reagál, ha kritika éri. Nehezen tud veszíteni és mindig valahogy a középpontba kell furakodnia. Akár sztárként, akár mártírként. A folyamatos 'önsztárolás' persze sok energiát fogyaszt, kiváltképpen, ha nem kapja meg a kellő elismerést. Ilyenkor morcosabb, nyűgösebb és a figyelmes kedvesség is elmaradhat. Mint látjuk, nem merő rosszindulat vezérli a 'trükkjeit', nem feltétlenül kegyetlen, és nem mentes minden szeretettől az érzésvilága; de az elismerés utáni vágy hajszolásban nem tud valódi empátiával működni. A pszichopata viszont más. Őt kizárólag a saját céljai érdeklik. Mindent használhat a nárcisztikus fegyvertárából, de nem holmi kis 'szeretetért'. Jól elvan egyedül és társaságban is, mivel a világot 'kívülről', saját szemével nézi. Nem kell neki a központi szerep, csak ha érdekében áll éppen. Autonóm világnézete valóban megnyerő lehet, de érzelmileg nem kapcsolódik senkihez. Nem csak terroristák, bűnözők és különleges ügynökök válnak belőlük. Sokan élnek köztünk a 'normál' világban, normális emberként.
- Mindig a másik az? - Rengeteg olyan útmutatót találunk, hogy hogyan fedezzük fel, hogyan érjük tetten másban a sokat emlegetett nárcisztikusságot. Miért nem kell először magunkban keresni? És el tudnánk viselni egyáltalán, ha kiderülne rólunk? Elképzelhető, hogy gyakran a vadászok, - akik már az első randin keresik a vészjósló hibákat - pont úgy működnek mint az 'áldozataik', vagyis a 'lebuktatott nárcisztikusok'
- Nárcisztikus kapcsolódás, párkapcsolat - Valójában a nárcisztikusnak nem az empata; vagy a nagyon fejlett, érett személyiségű ember az ellenfele. A nárcisztikus egy másik nárcisztikustól készül ki igazán, mint ahogyan abba is szeret bele könnyen. Meg tudják adni egymásnak ami kell, mert megérthetik egymást a sebzett lelkek, ha kellő nyitottsággal fordulnak egymás felé. Hasonló folyamatokon mentek keresztül, hasonló élethelyzeteket tapasztalhattak meg. Persze, az ellenkezője is működik, és ős-ellenségekké válhatnak. Pont meg tudják tiporni a másik féltve védelmezett, gyenge önértékelését.
- Nagy gyermek - A nárcisztikus ember sok aspektusban működik úgy mint egy gyerek, hiszen a gyermeki stádiumban érte az a hatás, - vagy hiány - ami okozza ezt a működést. Mivel védi az énképét, - amit nem tudott érzelmi támogatás hiányában kiépíteni - a felelősség kerülés alapvető motívum, mint ahogyan az azonnali vágykiteljesítés is, mint önajándékozás. Ha jobban megnézzük, ez a mai, fogyasztói -info társadalom pont ilyen, pont erre tanít, Felnőtt jogkörrel felruházott, gyermeki személyiségben élő vásárlóknak a paradicsomát kínálja tálcán. A társadalom maga is arra buzdít, hogy kerüljük a felelősséget, ne legyünk hibáztathatók semmiért, ne legyen nyoma a tévedéseinknek ; de kapjunk meg mindent amit szeretnénk azonnal
- Nárcisztikus viselkedés, nem nárcisztikus alapokkal - Mint említettük, a nárciszikus felnőtt egy - érzelmileg - gyermek, aki nem kapott meg valami fontos érzelmi töltést és biztonságot adó pozitiv energiát; így önmaga alakította ki magának azt a törékeny képet, amit védelmezni kell. Más esetben előfordulhat olyan egyén is, aki túlságosan is megkapta az elismerést és a törődést. Olyan módon, hogy az állandó érzelmi biztonságon túl, soha nem mondtak neki ellent, és soha nem kellett lemondania semmiről. Az ilyen személy aztán csak akkor találkozik korlátokkal és negatív visszajelzésekkel, mikor kortárs közösségbe kerül. Ezek a korlátok persze - nagy törések után - beépülnek a személyiségébe, és normális gyermekként fog viselkedni, de intim és szűkebb családi közegben mindig is 'érinthetetlen' marad. Ő nem fogja és nem tudja elfogadni, ha nem ismerik el. Ha ellentmondanak neki, azt támadásként értékeli. Fölösleges kötekedésnek és az együttműködés hiányának értelmez minden építő kritikát. Nem mérlegeli más álláspontját, hiszen úgyis neki van igaza, ahogyan neki is volt mindig is. Jellemzően így viselkednek a ráérő és gondoskodó nagyszülők által nevelt gyermekek. Esetleg olyan nagyszülők és vezeklő, fiatal, nem ráérő szülők egysége, ahol eleve a nagycsalád kiemelten tiszteli és csodálja a gyermekeket. Az így nevelt emberke nem a saját énképét fogja foltozgatni csalódás esetén - mint a klasszikus nárcisztikus - hanem vissza rohan a származási családjához feltöltődni, befoltozni a sérült lélektani elemeket. Ilyen módon talán nem is tud elszakadni teljesen. Nem feltétlenül történik az 'elkéenyeztető nevelés' ilyen tisztán csak pozitív megerősítéseken keresztül. Elképzelhető, hogy kapcsolódik az elhanyagoló nevelési modelhez is. Például elkényztető, túlkompenzáló nagyszülők, és önző, éretlen szülők együttes közegében, ahol együtt élnek a generációk így együtt létezik a két irányzat. Ott mindig van sérülés, de rögtön elérhető a feloldás és a vígasztaló, szuper pozitív megerősítés is.
- Nárcisztikus típusok, fejlődési irányok - A szakirodalom és a bulvár sajtó is több típust azonosít. Sokat hallunk grandiózus, zárt, mártír, exchibitionista stb stb nárcisztikusról. Véleményem szerint ezek az emberek ugyanabból a készletből dolgoznak, és ugyanazt a célt kívánják elérni, de a sikeres vagy sikertelenségük, tapasztalataik, gyermekkori élményeik, szenvedéseik meghatározzák az alapvető irányt. Egy igazán elismert, irigyelt, jó képességű ember nárcisztikusként is más elbírálásban részesül, - még ha alapvetően hasonló fájdalmak is hajtják - szemben az árnyékban élő társaival. Én nem is határoznék meg most ilyen kategóriákat. Viszont azt érdemes látni, hogy - helyzettől és önismereti szinttől függően - akár javulhat vagy romolhat is a nárcisztikus 'amplitúdó' mértéke. Például: Lehet olyan ember, aki sokat foglalkozott önmagával, sokat vizsgálódott és szembe nézett 'a saját hibáival'. Jól ismeri a manipulatív módszereket, de felülbírálja az alkalmazásukat, és el tudja ismerni önmagát, szereti az énképét. Ő valójában már csak részlegesen nárcisztikus, de sok reakcióban, érzelmi kapcsolódásban még elő jöhetnek működési sémák. Egy ilyen személy nem kártékony, mégis 'megbélyegezhető' lehet. Említettük már, hogy ők kicsit 'gyermekek'. Bármivé válhatnak, munkával talán akár érzelmileg felnőtté is.
- CsehyDénes -
foto: https://www.reddit.com/r/NPD/comments/166gzhm/i_had_an_ai_create_images_with_the_prompt/#lightbox
