A sportolásnak, a tömegek megmozgatásának, és önmagában direkt, célirányos mozgásnak, - mint individuális és csoportos tevékenység - nagy múltja van, közel egyidős az emberiséggel. Fontossága, társadalmi beépültsége megkérdőjelezhetetlen. Jelen írásban csupán a közelmúlt és a jelen tendenciáit vetjük össze, bár kétségtelenül találhatnánk párhuzamokat a régmúltban is.
Megközelítőleg 30-40 évvel ezelőtt, a fiatalok (iskolások) nagy hányada sportolt. A sportolás főként intézményes keretek közt folyt. A szervezést az iskolák és az egyesületek vállalták magukra, így a tevékenységek többsége intézményes, uniformizált képet festett. Ez sok sportágnak hasznára vált, és mivel sok gyermeket érintett, a kevéssé személyre szabható modell pont jól működött, - az esetlegesen kihullók ellenére is. - És ha a hatékonyságot az olimpiai érmek számában mérjük, akkor azt mondhatjuk, hogy egy sikeres időszak, sikeres tömeg-sportolási módszere volt. Korosztályos bontásban úgy nézhetett ki, hogy a fiatalok sokat sportoltak, az idősebbek pedig kevesebbet. Alapvetően a fiatalokat célozta a 'sport' propaganda és a reklámok egyaránt.
Ez a mesterségesen is sarkított kép persze sokat változott a '80-as évekre. Egyre többen kung-fu-ztak, karatéztak, gördeszkáztak stb. A magánegyesületek száma gyarapodott az állami intézményekkel szemben; így a pénz, a tagdíj és kis mértékben a reklámfelület is megjelent a képben. Mivel a divat és a külföldi reklámok továbbra is a fiatalokat tartották az elsődleges célpontnak, az új irányzatok is őket találták meg legelőbb, de már nem úgy, már nem egyszerűen és nem intézményesen.. és főleg nem olcsón.
Persze sok 30-40-50 éves bringázott a hétvégén és futott esténként, de nem szolgálta ki őket a sport-ipar. Az egyesületek és edző termek - mint klubok,közéleti, szociális funkciót betöltő létesítmények - átalakultak, nyomaikban megmaradtak.Internet se volt, nem lehetett fórumozni róla, hanem ki kellett próbálni, le kellett járni. Viszont a klasszikus, kötelező jellege is eltűnt, átalakult.
Napjainkban a korosztályos bontás mutat a leginkább változó képet. Az individuális sportok váltak tömegsporttá, így a bármikor végezhető futás és a trendi közlekedési eszközként működő bringa nagyot lépett előre a ranglistán. És kik űzik ezeket az ágazatokat? Kik érnek rá inkább csak este meg hétvégén? A 30-40 évesek. Szinte ki lehet jelenteni, hogy több időt töltenek sportolással mint a 12-25 közötti korcsoport, akik régen vitték a pálmát minden tekintetben. Persze 'szegény' fiatalok most nem sportszerekkel, hanem elektronikai termékekkel szembesülnek a reklámokban, és a világhálón szörföznek, ott ismerkednek a sportklubok helyett. Van idejük.. gondolhatják.
Mindezen trendek együttese nagyon furcsa képet mutathat a jövőben. A szexszimbólumok közelebb kerültek vagy meg is haladták a 30 éves kort. Így a szexisség, csinosság - és főleg a sportosság - kapcsolata az abszolút fiatalsággal megszűnt. Régen se volt egyértelmű, de nem volt trend az ellenkezője. Elvárásaink az idősebbekkel szemben megnőttek. Jól passzol a folyamatosan változó posztmodern világhoz. Mi jöhet még? Hová 'fejlődünk'?
- CsehyDénes -
