Ha megnézzük a divatlapokat, - és a nem specializálódott, bárkihez általánosan szóló - magazinokat, jól szembetűnik, hogy egyre több kínál közülük megoldásokat az életmódhoz kapcsolódó fiziológiás és pszichés panaszokra egyaránt. Konkrét eljárások, módszerek tömkelege kerül elő, eklektikus sokaságban, meggondolt koncepció nélkül. Sőt, semmilyen konzekvenciát nem kell hogy tartsanak, nem kell ragaszkodniuk irányvonalakhoz. Bármikor megcáfolhatják önmagukat anélkül, hogy komolytalanná, hiteltelenné válnának. Így leírva erősen őrültségnek tűnik, de ha látnánk egy kérdéses cikksorozatot, már fel se tűnne nekünk a benne rejlő, következetlen ritmusú disszonancia. Így ígérve a változást, a változtatás lehetőséget, és a kapcsolódó garanciákat is egyben.
A hasábok, online felületek másik oldalán, a tisztán pszichének küldött üzenetek pedig pont az ellenkezőjét szajkózzák. - "Nem kell megváltoznod!....." "Ha valaki így nem szeret, úgy se fog......" "Ne akarj megfelelni...." "Meg sem érdemel téged!!!" - És a végső, záró akkord, ami az egész elméletet megcáfolja pedig: - "Mit tegyünk, hogy a párunk megváltozzon!" - esetleg durvábban - "Ha ennyit nem tesz meg érted, ennyire nem képes miattad megváltozni, akkor inkább menekülj mellőle!" - vagyis a másik megváltoztatásának lehetősége már elképzelhető, elvárásként felé közvetíthető.
Leírva abszurd, pedig így működik. Kérdezhetnénk, hogy hogyan? Hiszen ez nem is működhet, ez kamu, hazugság és ámítás! Nem járnánk messze a valóságtól, de a folyamat megértéséhez elengedhetetlen a a fogyasztói társadalom működésrendszerének ismerete. A Fogyasztói Társadalom önmagában is megér egy bejegyzést, szakdolgozatot, doktori tanulmányt. Sok gondolkodó már a '80-as években megénekelte a megjelenését. Jelen is volt már nyugaton, de nagyon kulturáltan, visszafogottan, internetes támogatás nélkül. Volt már előtte rabszolgatartó-kapitalista jellegű, keresztény, polgári és munka-társadalom is. Miért ne lehetne most éppen fogyasztói? Lehet, van.. lesz is. Tehát a normarendszer nem a nemességre, nagyságra, műveltségre serkent, hanem a fogyasztás által mér minket. Persze a túlfogyasztás nem mai, és nem is középkori találmány. A felelős fogyasztói gének sok-ezer éve is könnyen aktiválódtak. Az eltérés tisztán a mérték szintjén mutatható ki. És pont a mérték az,amitől veszélyes. A gyermeknevelés vonatkozásában is látható, de az igazi célcsoport az EGYÉN, az ÉN. A normarendszerek ma nem a többiek közé akarnak beilleszteni minket, hanem a magunk önző világába. Mint egy gyermek aki megkaphat mindent.. a felnőttek is úgy vásárolnak, vásárolhatnak, elengedve magukat. Visszatükrözött gyermeki lét az eredmény, mely csábít és behúz. A hitel, hitelkártya, 0% THM stb.. mind mind a felnőttek felelősségét veszi le a vállunkról. A gyermektől azért egyes dolgokat megvonunk, pont az anyagi vonatkozás miatt. Na de magunktól nem.. mert mi felnőttnek gondoljuk magunkat, és a fogyasztásunkat is annak gondoljuk. Pont ilyen pszichés trükkel tesz minket a társadalmi mechanizmus még inkább normakövetővé, mint amilyenek normakövetők őseink voltak. Csak éppen fogyasztó jellegű normákra optimalizálva. A nyitott, énközpontú, gyermeki attitűd megoldást vár a termékektől, és pszichológiai módszerektől is minden problémára. Persze nem hat mindenkire, és akire hat, arra se egyformán. Valahol meg kell élni a bennünk rejtőző gyermeket, amivel rengeteg életenergiát szabadíthatunk fel. Ha csak egy szegmens, egy sportág, egy hobbi érintett, - és az is mértékkel - akkor a hatás pozitív is lehet. Mégis, a fogyasztói társdalomban tökéletesen passzoló, fogyasztó, instant megoldásokat kereső ember a gyermeki oldalával érzékeli
Ha ezt tisztáztuk, nézzük meg, hogy egy gyermeknek mire van szüksége a vágyai tekintetében. Racionális célokra? Tartható tervekre? Megtervezett jövőre? NEM. Azért gyerek, hogy álmodozzon. És azért néz mesefilmeket, hogy eljusson oda, ahova nem tud a fizikai világban. Akkor aki a fogyasztása - és életmódja, kapcsolatrendszere, viselkedése - tekintetében, (mert most már 'megengedheti' magának) újra éli a gyermekkorát, a szülői kötöttségek nélkül, az milyen ötleteket, megoldásokat fog keresni? A készen kapható, instant analógiákra épülő termékek a mentális területekre is befészkelték magukat. Nem is nagyon költséges, mégis elvihető, integrálható. Innentől kezdve még valid is... pedig a motorja ugyanaz! Nem nekünk kell változni.. kipróbálhatjuk.. eldobhatjuk.. nincs felelősség, és mindig ÉN vagyok a középpontban...
Az Én, a gyermeki ÉN a legjobb fogyasztó, és a gyermeki ÉN olvassa az instant megoldásokat nyújtó, maximum 1 oldalas tanulmányokat. Mindenki csak ezt az oldalát használná? Így közelítene a világ felé? És a komoly igényeinket más lapra tartogatjuk? Furcsa lehet a válasz, de sok esetben ez az igazság. Nem szabad leértékelnünk a társadalmat, inkább meg kell figyelnünk a szokásokat, és vizsgálni a miérteket. Ha valaki rengeteget dolgozik, és ki van töltve a napja teljesen; az a személy nem szeretne követendő, hosszú távú folyamatokat tanulni, azon gondolkodni. Eltekintve a krónikus vásárlási mániában szenvedőktől, a fogyasztó társadalom alapvetően a - művelt és nem művelt - középosztályra épít. Hiszen nincs idő tartalmasan szórakozni mindig. A mértéket azonban tudni kell...
-CsehyDénes-