Régen, a modern kor hajnalán a - "középosztály béli" - gyerekek dolgoztak. Jobb esetben a szülőkkel együtt. Ez az együttműködés lefedte a mai "gyerekekkel való foglalkozást", hiszen ma is egyszerűbb a mi tevékenységünkbe bevonni őket, mint külön, kreatív, fejlesztő, trendi foglalkozásokat kitalálni, külön energiával működtetni a szabadidő rovására. Több gyermek esetében szintén, ott még össze is kell hangolni.
A késő modern korban, vagy korai posztmodernben már jellemző volt a "mindent adjunk megy a gyereknek" szindróma, de leginkább a taníttatás terén. Ha például a gyermekünknek szebb jövőt szántunk, akkor garantáltuk a nyelvtanulást, és egy jó egyetemre való bekerülés lehetőségét. Viszont nem gondoltuk, hogy kertes házban kellene felnőni, és a felső 10 ezer életmódját kellene élni. Sőt, a jövőjét terelgettük és a jelenét áldoztuk a jövőnek.
Manapság szeretnénk már gyermekkorában megadni a jövő és a jelen lehetőségeit egyben; de amíg a "partícius" családok rendelkeznek az ehhez szükséges anyagi, kapcsolati és - jó esetben - kulturális tőkével, valamint a könnyed élet könnyed időbeosztásával, addig a "plebejus" szülők mindezt hitelből teremtik elő. Hitel a pénz amit felvesznek a banktól, de hitel az az energia is, amit a golf edzés és a francia tanár időbeosztása megkövetel. Nem a jól menő vállalkozásuk időpontjait lazítják, hanem a pihenő és szabadidő rovására, annak tőke készletét emésztik minden területen.
Jó kérdés, hogy megéri....? Vagy pont kiölünk valamit a gyerekekből?
