Gyermekkoromban gyakran kérdeztem a kisebb-nagyobb családom tagjait, hogy miért nincs apák napja? Nem is tudom már kitől jött először a válasz (talán nagymamámtól), hogy: „Gondolj csak bele, akinek nincs apukája, az mit ünnepelne?”. Vagy akár, a klasszikus jelmondat: „Az anyák szülik a gyerekeket, ők hozzák világra”. Az anyák teremtő erejének, és a ’két-komponensű ragasztó’ egyik, - gyerkőcök által akkor még jobban ismert - elemének hangsúlyozása se véletlen, és aktívan él a köztudatban. Persze – emlékeim szerint - a gyermeki kérdezgetés nem állt itt meg, és bizonyára tovább fejtegettük a kérdést, ami aztán teljes értékű válasz nélkül ’jegelődött’ – talán egészen – a soron következő anyák napjáig. És ez aztán így ment évekig, majd később a feledés és érdeklődés homályába veszett. Nem is merült volna fel tán soha többé, ha nem lennék magam is apuka.
A szokás maga nem új keletű. Az USA-ban már a 1920 körül is ünnepelték, és ha jól tudom (Wikipedia alapján) pont az anyák tiszteletének szentelt nap váltotta ki a kezdeményező aktivitását. És ez csak az újkori vonulat. Ha bele gondolunk, ahol több-istenhit van/ volt, ott az apa (aki megegyezik sok helyen a férfi ikonikus képével), az apa isten tisztelete a valóságos apáknak szól, mint ahogyan – például - Mars isten is a hadvezéreket élteti. És a példa nem is túl elrugaszkodott, hiszen – ha jól tudom – az apák napja Oroszországban katonai ünnep is egyben. Innen nézve pedig az anyák napja lóg ki jobban a logikai sorból. Az apa tisztelete egyébként a Jézushoz kapcsolódó bibliai történetekben is megjelenik, és nem mint nemzetvédelmi hős; hanem gyermekét felvállaló, támogató, tisztességes apa képében manifesztálódik József. Ez a kettős elvárás-rendszer ma is teljesen elfogadott és követendő. Egy apa képviseli a férfi jellemet, ’hatalmat’, érvényesülést, becsületes munkát; de csak akkor fogadjuk el ’igazi apukának’, ha a családi életben is részt vesz, és törődik a gyermekeivel. Ezt a komplex megfeleltetést ma már az anyukákra is alkalmazzuk, – unisex elvárásokat támasztó világunkban - de az arányok még nem azonosak. Az amerikai, újkori apák napja viszont elsősorban a ’József jellegű’, önfeláldozó apát élteti. Az egyenlő arányú tisztelet nevében jelent meg ez az ünnep, ami szerintem minden szülőnek szól. Mindenkinek, aki a gyermekét tisztességgel, odaadással neveli. Külön napon ünnepeljük apát és anyát, de egyenlő tiszteletet biztosítunk a számukra.
Miért reagáltak a származási családom női tagjai olyan furcsán annak idején az apák napját firtató kérdésemre? Bár a nagyszüleim sajnos már rég nem élnek, mégis úgy gondolom, hogy az I. világháborút követő éveket megélve, fiatal házasként a II. világháború után láthatták, hogy nagyon sok gyermek maradt teljesen árván, és – ezzel párhuzamban - rengeteg apuka halt meg a fronton. Talán valóban ironikusan hatott volna egy ’hivatalos’ apák napja. Minden társaságban volt olyan anya, aki elveszítette férjét; minden gyerekbandában volt apukát nélkülözni kényszerülő tag. A nehéz időkben, felelősség súlyát elkerülő, ’szökevény’ apukák pontos számáról nem tudok. Talán több volt, mint ma…. talán kevesebb. Az viszont bizonyos, hogy manapság elfogadott (elfogadottabb) a csonka család. Az újrakezdés lehetősége társadalmi szempontból könnyebb. Mint láthatjuk, a nagyszüleim prekoncepciója valós alapú, ’indokolt’ ellenérzéseken alapult. Később persze be lehetett volna illeszteni a magyar kultúrába is, de ez több okból nem történt meg. Az anya teremtő ereje, és az anyák előtérbe helyezése a férfiakkal szemben, egy pozitív diszkrimináció eredményeképpen keletkező beidegződés. Mivel a férfiaknak úgyis többet enged meg a sors, és – akár maguktól, akár munka, feladat kapcsán - könnyebben leválaszthatóak a családról (távolban végzett munka, katonaság stb.), az anyáknak előjogokat, vélelmezett tiszteletet biztosítunk. Apánktól kapjuk a rangot, de anyánk által bizonyítjuk a származást. Az a biztos.
Az apák napja szerintem egy szép kezdeményezés. Nem erőltetett egyenlőség hajszolás, hanem valódi tisztelettel adózás, – ahogyan fentebb is említettem – a szülői gárda férfi tagjainak is. Az apa szerepe – már hivatalosan is – elismert. A családban mindenkire szükség van, a családban mindenkinek van szerepe. A társadalmi létezés alapjait is ott tanuljuk meg. Ha nincs apukánk, vagy anyukánk, akkor a másik szülő azt a szerepet is felveszi, megpróbálja pótolni. Lehet ilyet? – merül fel bennünk a kérdés. - Persze. A gondoskodás szempontjából igen. A hiány az ütköztetett vélemények, összecsiszolt attitűdök, a társas komplexitás oldalán jelentkezik. Tehát fontos az apa, nagypapa is. Tiszteljük, és ünnepeljük őket, amíg lehet, és amikor lehet. Talán eljutott a társadalom odáig, hogy hivatalosan is örülhetünk a szüleink létezésének. Akár anyuról, akár apuról legyen is szó!:-)
-CsehyDénes-
foto forrás: https://comicvine.gamespot.com/star-wars-universe/4015-57038/forums/luke-skywalker-vs-darth-vader-context-and-circumst-1800921/
