Elcsépelt, sokat emlegetett kifejezés az 'önmegvalósítás'. Vannak, akikben a szó reményt kelt, és akaratot, cselekvést indukál; és vannak, akik számára egy multilevel marketinges metodikát - vagy akár ezotériát is - idéző, önáltató klisé. A megítélési skála az energialöket és az önmagától kidurranó luftballon között ingadozik, életkor, naivitás, tapasztalat és hozzáállás alapján. Ha viszont saját, natív értelmében szemléljük, akkor - valószínűleg a legtöbb ember szerint - egy projekthez hasonló, tudatos, megtervezett cselekvéssorozat, mely a végén boldogsággal, elégedettséggel kecsegtet. Olyan valami, amit magunknak csinálunk, magunknak építünk. Sőt, tartozunk vele! Legtöbb esetben magunknak. A mi megítélésünk a mérvadó. A posztmodern kor emberének, személyiségképének társadalmi vetületében a megvalósítás pedig kötelező, legalább alap szinten. Ha az életünket párhuzamos szegmensekre, önállóan létező személyiségdarabokra osztjuk, akkor lehetőség szerint minél több ilyen elégedettségi egységet kell sikeres, vagy közel sikeres címkével bélyegeznünk az életutunk során.
Álmokat kergetünk? Talán így is mondhatjuk. A számunkra fontos személyek, elismert normarendszerek elvárásait is be kell forgatnunk, integrálnunk kell, célként kell definiálnunk saját álmainkban. - Ellenkező esetben a várva várt boldogság érzetet nem érjük el, függetlenül az eredménytől. - Mégis, leginkább a saját magunknak megfogalmazott álmok vihetik előre a szekeret. Gyermekkorunkban álmokból áll az életünk. Hadvezérek vagyunk, űrhajósok, sztárok, táncosok, harcosok, bármi. Később megjelenik az elérhető kategória. Olyan álmok, amik megvalósulása - ha kis mértékben is, de - eséllyel kecsegtet. Mint eljutni valahova, megnézni valamit, játszani valamin, találkozni valakivel stb. Sok közülük összefüggésben lehet a jelenlegi tanulmányainkkal, hobbinkkal. Például ha egy híres valakivel találkozunk, aki a mi céljainkat testesíti meg. Olyannak lenni mint ő. Úgy és azt tudni. A bevallott - vagy magunknak sem beismert - vágyakkal sokat foglalkozunk, sok energiát töltünk bele. Jelentőségük nagyobb lehet mint gondolnánk.
És mi történik ha az álmok nem valósulnak meg? Ha a legfontosabb álmok nem változnak át célokká? Vagy azzá válnak, de nincs bátorságunk megvalósítani? Nos rendszerint a kisiklott, érték és norma-vesztett, vagy 'csupán' keserű emberek élete sok esetben ilyen pontokon mutat hasonlóságot. 'Nem kezdtem el akkor azt a valamit, pedig tehetséges voltam.. később már nem lehetett'; 'Vele kellett volna maradnom..'; 'Ott kellett volna hagynom..'; 'Nem oda akartam járni, de a szüleim elvárása....'; 'Jöttek a gyerekek, később meg már..., pedig még ha 10 éve.. akkor is'
Ráadásul az álmokból közel egyszerre többet is a megvalósítási folyamat státuszába kell helyeznünk, foglalkoznunk kell velük, különben egy-egy sikertelensége megboríthatja az önértékelésünket, ezzel okozva problémákat a sikeres felületeken is. Nézzünk egy hármas összetételű képletet. Család - munka - hobbi. Ha a munkahelyünket elveszítjük, a család, - ami valószínű álom és cél ha nincs, de lehet támogató és lehúzó is mikor van - de még inkább személyes jellegéből adódóan a hobbi, sokat adhat személyiségképünk megtartásában. Ha azonban már rég feladtuk a munka és a család miatt, akkor most nem hívhatjuk segítségül, nem közvetít energiákat számunkra.
Mindez azért működik így, mert az énképünk - rengeteg szubjektív összetevőn túl - a megvalósult álmokból épül fel. Az elégedettség, önelégedettség, magunkról alkotott teljes kép szempontjából így közeledünk a legjobban elképzelt önmagunkhoz. Ahol pedig a fontos álmok nem valósultak meg részlegesen sem, ott hiány keletkezik. Énképünk így magunknak sem teljes,melynek eredményeként leértékelődünk, kallódóvá válunk. Ha nem sikerül egy álom, de megpróbáltuk megvalósítani, és tettünk érte; ott később leírhatjuk a veszteséget, az energiát áthelyezhetjük máshova. Pl.: 'Sokat foglalkoztam vele, évekig gyakoroltam, de nem voltam tehetséges.' Ilyen esetben tovább lehet lépni, feldolgozhatóvá válik. Ha semmit sem tettünk az álmok megvalósulásáért,akkor csak nagyon kevés összetevőnkben érezhetjük magunkat ön-azonosnak, 'önön magunknak'.