A robot szó, a fogalom alapvetően bármilyen programozható automatizmust jelenthet, magába foglalhat. Köznyelvi fordításban egy magától tevékenykedő gép. Gyártósor mellett pakolászó karocska, futószalag üzemeltető önálló egység, konyhai kevergető állomás stb. Bármi lehet, ami valamilyen automatizmus által, programozható módon kezel feladatokat. Az elmúlt években már a személyi számítógépen végzett számítógépes folyamatok automatizálása is virtuális robotokat generált. Az operációs rendszer önmagában is az, de főként, az olyan intelligens programocskákra gondolok, amik - például - különböző rendszerek között mozgatnak nagy adatállományt, önállóan figyelve a sávszélességet; vagy akár szerepeket megformálva, háborús-harcos játékban az ellenséges 'személyt' alakító komplex algoritmusok összességét irányítják.
Ha az első gondolati villanást idézzük fel azonban, amit a robot szó generál az agyunkban; akkor - szerintem többünknek is - inkább egy sci-fi film, mesterséges intelligenciával felvértezett, ember formájú mellékszereplője kattan be, nyomul a tudatunkba. Miért? Talán az elmúlt 50 év filmkultúrája ültette belénk..? Vagy minden robotos elméleti sornak a végén egy emberszerű, gondolkodó gép szerepel? Ezt nem tudom. Elképzelhető akár a kettő kölcsönhatása is. Ma, a robot-kutatás 'kiszivárogtatott' eredményeit látva úgy tűnik, hogy a funkcionális és az emberszerű irányzat egyaránt jelen van. Ha a külsejük által keltett érzések oldaláról nézzük, számomra mindkettő félelmetes, de ezt még kifejtjük, hogy miért.
Létezik olyan robot is, amitől egyáltalán nem félünk. Aminek - vagy akinek? - hagyjuk, hogy beférkőzzön az életünk minden területére. Mindent megosztunk vele, és mindent az általa biztosított közegen keresztül csinálunk, csináltatunk. A személyi számítógépek, okos eszközök és szerverek hálózata által biztosított platform, és virtuális világrendszer rég bekebelezett bennünket. Ennek veszélyiről azonban szintén a hálózaton keresztül értekezünk:) Annak idején úgy gondoltuk...., sőt, még talán Bill Gates is jósolt - a múlt század végén - elérhető árral bíró, háztartási robotokat a 2000-es évek elejére, akik mindenben segítik a napi üzemeltetést. Aztán mégis... mindig a számítógép vagy telefon előtt ülünk, pötyögünk... posztolunk.... de mi visszük ki a szemetet. Sőt, még az ács is maga veri be a szögeket és vagdalja a deszkákat, a burkoló pedig maga rakja érzésre a csempéket. Igaz, mindketten közben az okos telefonon kommunikálnak, és 'nem maradnak le' semmiről. Ha megkérdeztünk volna egy háziasszonyt 1960-ban, hogy egy 'mindent elpakolok' robotra, vagy inkább egy 'cseveghetsz a többiekkel bármikor' kütyüre van nagyobb szüksége, akkor szerintem az automatizált rabszolga mellett rakta volna le a voksát. A jövőben még bármi történhet, és akár az egész trend megfordulhat, mégis most úgy tűnik, hogy egy megfoghatatlan, virtuális platformot választottuk a mesebeli robot helyett. Vagy azt erőltették ránk. Szívesebben elvégezzük a fizikai munka egy részét, míg a számítógép gondolkodik helyettünk és élményeket, interakciót kínál? Úgy gondolom Arisztotelész a másik verziót igényelte volna annak idején az istenektől:); de persze ki tudja, hiszen neki volt rabszolgája.
Két alapvető dolog miatt nincsenek szerintem elterjedve a háztartási /személyi/ családi robotok. Az egyik ok az, hogy nagyon drága lenne. A formákat felismerő, osztályozó majd elpakoló, helyhez kötött gyári robot talán már megfizethető, és ilyesmit implementálni lehetne a háztartásokban is. Azonban ez csak egy helyen és egy tevékenységtípusra képes. Pontosan dolgozik, ha pontosan van elhelyezve, kalibrálva. Az élőlények pont ellentétesen működnek. Könnyen pozícionálják magukat a térben, felismerik a célszemélyt, megtalálják a szükséges eszközöket, DE nem biztos, hogy a munkát hibátlanul végzik el. Innentől válnak drága játékokká a - jelenleg elérhető - automatizált gépek, mert csak próbálkoznak a felismeréssel, azonosítással és a kognitív, emberi kérések, gépi utasítássá formálásával. Az biztos, hogy egy igazán hasznos, sokoldalú terméknek - ami olyan űrt töltene be a való életben, mint az okos eszköz az interakciók fedélzetén - az nagyon is emberszerű kellene hogy legyen. És innen már datálódik a másik hátrányuk, amiről sokat gondolkodunk, de tudományos fórumokon talán nem említjük, hogy félelmetesek számunkra. Két dologtól félnek az emberek: a nagyon mástól és a nagyon hasonlótól. Az önjáró, látó robotok pedig jól illeszkednek - fejlesztéstől függően - valamelyik kategóriába. Ami mozog, felismer minket, önálló és nem ismert élőlény, az félelmetes. Egy furcsa gép, ami úgy mozog, mint egy ember, vagy egy emberszerű szobor, ami aztán megmozdul, közelít, érzékel... mind ijesztő. Persze lehet, hogy elfogadjuk őket később, megszokjuk és hasznosságuk révén hozzánk nőnek.
Az tény, hogy a 'nagy testvér', a 'fő robot' már - a hálózat által - beépült közénk. A 'megcsinálja és segít' robot pedig egyre inkább beépül az intelligens mosógépbe, az autó fedélzeti egységébe, vagy a digitális otthonunkba. Kell ennél több? Még sincs szükség robot-társalkodónőre, robot-barátra? A csinos robot-titkárnő emberként izgalmasabb és megbízhatóbb? Igaziból nem is utáljuk a házimunkát, ha nem vesz el tőlünk minden időt, hiszen a társas létezést virtuális platformon is megélhetjük? Úgy érzem a nem túl távoli jövő fogja megadni a választ.
-CsehyDénes-
foto forrás:
https://www.popsci.com/researchers-figure-out-how-to-get-robots-to-join-forces
https://www.themarysue.com/real-ai-robots-chappie/