2016. dec 05.

Ha létezne időutazás....

írta: dnes
Ha létezne időutazás....

Gondolat ébresztő gondolatok

timetraveller.jpg

 

Mi történne, ha utazhatnánk az időben..?

  ...Ez a poszt egy kicsit rendhagyó, és gondolatiságában nem köthető szorosan a kortárs társadalmi problémákhoz,... mégis elgondolkodtató lehet....

 Időutazás bizonyos értelemben mindig is létezik, létezett. A földrajzi és kulturális különbségek együttesen félelmetes életmódbeli szakadékokat képesek generálni egyazon idősíkon belül. Példának okáért egy svéd kisváros lakosainak életmódja összehasonlítva egy afganisztáni faluval komoly, - évezredek alatt sem áthidalható - eltéréseket mutathat. A technológia eszközök inkább csak külsőségekben, viszont a feudális és a posztmodern társadalom különbségei, és a kapcsolódó attitűdök, normák rendszere alapvetően változtatja meg az életkörülményeket és a gondolkodást. Ennek köszönhetően bizonyos fokig átélhetjük ezt a 'kalandot' futurisztikus eszközök nélkül is. Mindig van olyan mélység, fejletlenség, - vagy a másik irányból nézve olyan fejlettség -  ami már átminősül, és más korba repít. Így az időutazás egyszerű módszerekkel, egy időn, koron belül is - alternatív módon - elérhető.

 Mégis inkább azt nehéz elképzelni, - és megidézni -  hogy a mi kultúránk milyen volt; vagy bármilyen ismert, - főként virágzó - társadalom hogyan élt, létezett. Főleg olyan, ami már nem úgy működik mint akkor, vagy nem is létezik. És a még érdekesebb, izgalmasabb és veszélyesebb része a múltbéli személyek jelenbe helyezésével, ill. a mi magunk korábbra vagy későbbre utaztatásával kezdődik. Rendszerint vagy egy életérzést, vagy egy eseményt szeretnék 'megkapni'. Végig sétálni a körúton 1905-ben, vagy egy LGT koncert a Tabánban 1979 tavaszán? Esetleg Mátyás Király megkoronázása? Talán aktív résztvevőként szerepelni, - például - az 'Actiumi csata' valamely hadihajójának kapitányaként? Minél messzebb utaznánk az időben, annál inkább felmerülne - a nyelvi korlátokat, és más időben történő esetleges sérüléseinket nem számolva - a történelem megváltoztatásának lehetősége is.

 Egy másik forgatókönyvben pedig letűnt korok szereplőit hívhatnánk meg jelen korunkba, kultúránkba. Hadvezérek, művészek vagy akár egy dédnagypapa tanácsait, élettapasztalatát is felhasználhatnánk a döntéseink meghozatalánál, vagy akár a mindennapi szokások kialakításánál. Jobban döntenénk? Máshogy élnénk? Nem tudom..., de bizonyára sokat jelentene nekünk, ha megkérdezhetnénk egy olyan személyt, akit egy-egy döntése vagy cselekedete okán évezredek óta tisztel az emberiség nagy része.

 Az előbbi két típus válfajaként, - nem elszakítva azoktól, de külön kezelve - megemlíthetjük azt az eshetőséget, amikor kizárólag egy bizonyos személyhez történő kötődésünk miatt  utaznánk. Iránya szerint járhatunk a múltban - mikor még létezett az a valaki; - vagy a jövőben, - mikor már élni fog. - Megnézhetnénk a magzati korban lévő gyermekünket a születés után, a nagyszülőkkel találkozhatnánk még egyszer stb. Ilyen esetekben,  - akár 'Solaris szindrómaként' is említhetnénk -   a térnek, kornak nincs szerepe, csak a személynek, akivel találkozni szeretnénk.

 És mégis mi történne, ha valóban létezne időutazás? Természetesen senki se tudja pontosan. Viszont sok fogalom értelme megváltozna vagy eltűnne. Eltűnne például a felelősség szó, hiszen mindent lehetne korrigálni a múltban? Vagy pont ellenkezőleg? És azzal lennénk elfoglalva, hogy mit tudnánk minél korábban jobbá tenni? Ergo még azért a 'múltért' is felelősek lennénk, amit nem mi alkottunk? 

 A történelem megváltozna, ha vissza utaznánk, és megváltoztatnánk valamilyen folyamatot. Ez egyértelmű. Talán akkor is megváltozna a történelem, ha valakit a múltból a jelen időbe transzportálnánk. Elképzelhetően a személy másképpen döntene, egy időutazás után - ha nem törlődik a memóriája. - És talán a mi jövőnk is megváltozna, ha találkoznánk valakivel a múltból. Mi történne a családdal és önmagában a kapcsolatokkal? A családi összetartás átívelne az éveken? Mindenki ott ülne az asztalnál a karácsonyi vacsoránál? Vagy elveszítené a jelentőségét? Egyáltalán, melyik korban élnénk? A 'boldog békeidők' megfelelne az egész családnak? És az ország hogy döntene? Vagy Európa? Nehéz lenne az érdekeket egyeztetni. Ha pedig a jövőbe lépkednénk, már a magunk, családunk, vérvonalunk sorsa is kérdéses lenne. Ki merne szembe nézni saját halálával, nyomorúságával? És ki jönne vissza, ha ott minden jobb?

 Aktív résztvevőként bármikor bajt kavarhatunk, ha nem a saját korunkban élünk. Biztonságot más korok lakóinak, csak úgy nyújthatunk, ha észrevétlen, 'átlátszó' szemlélőként utazunk. Hogy mindez ránk, utazókra milyen hatással lenne, az megint kérdés lehet, de minden érdeklődő utazás a hatások, élmények felszippantásának céljából indul.

 Ha - az egyre inkább elfogadott -  multiverzum elméletét beillesztjük a lehetőségek közé, akkor a felelősség nélkül indított időutazás megvalósíthatónak tűnhet. Elképzelhetően nem pontosan az a kor, amit keresünk, de egy olyan, amiben az a társadalmi struktúra még működik, - vagy már működik (újra)? - megtekinthető, átélhető. (Pl.: fejlett technológiát alkalmazó, feudális rabszolgatartás, vagy kőkorszaki kapitalizmus?) Sőt, megváltoztatható, hiszen nem (vagy nem tudjuk mennyire) a mi jövőnk. Esetlegesen pont az 'átugrások' mentén keletkeznek újabb párhuzamos világok?

 A kérdéskör erősen elgondolkodtató, -  és talán túlzottan futurisztikus is -  de a manapság kialakítható virtuális világok mentén kapcsolódhat a jelen kor problémáihoz is. A virtualitásba menekülés, 'párhuzamos' világban létezés elvonja a figyelmet és az erőt a 'ma' kihívásaitól, így befolyásolva a valós jövőt.

 - CsehyDénes - 

multiverse.jpg

Szólj hozzá